Áll a karácsonyi csodabál
Harry Potter és a tűz serlege
A báljelenet forgatását 2004 decemberében, a karácsonyi vakáció előtt kezdték el, és kellőképpen színes záróepizódja lett a tavalyi év forgatási munkálatainak. „Az alkalomhoz illő jelentős változtatásokat akartunk végrehajtani a nagyteremben - magyarázza Mike Newell. - Ily módon a közönség úgy érezheti, soha nem látta ezt a helyiséget azelőtt.”
Minden színész ünnepi jelmezt kapott a bál alkalmából. „Csak a bálra háromszáz jelmezt készítettünk - meséli Jany Temime jelmeztervező. - Elsőként a fiúk estélyi öltözékét terveztük meg. Minden fiú fehér vagy fekete nyakkendőt és elegáns mellényt visel. Harry klasszikus vonalú fekete mellényben feszít. A mardekárosok fehér nyakkendőt viselnek, mert fess fiúknak tartják magukat.”
Ron azonban nem érzi magát olyan jól. „A ruhám borzalmas, csupa rózsaszín csipke meg virág - meséli Rupert Grint. - Tény azonban, hogy jó érzés volt viselni. Mintha a hetvenes évek valamelyik divatlapjából léptem volna ki. Annyira ronda volt, hogy megszerettem.”
A lányok ruháinak tervezése több hónapot vett igénybe, melynek során száz szabó és jelmezkészítő alkotta meg a kézzel gyártott estélyi ruhákat a Leavesden Stúdióban. „A lányok annyira izgatottan várták a jelmezeket - emlékezik vissza Temime -, mintha igazi bálra készültek volna.”
Az est és egyben a történet fordulópontja akkor következik be, amikor Hermione, a tipikus komoly diák a durmstrangos Viktor Krum oldalán vonul be a nagyterembe.
„Hermione ruhájának különlegesnek kellett lennie - jegyzi meg Temime a nagyestélyivel kapcsolatban, amelynek megalkotásához három hónapra és tizenkét méter sifonra volt szükség. - Mesés ruhát képzeltem el, amelynek láttán minden fiatalnak elakadhat a lélegzete.”
A másik nehéz feladat az volt, hogy megtanítsák a fiatal színészeket táncolni. A képzés több hetet vett igénybe. „A lányok alig várták a táncórákat, míg a fiúk jellemzően eléggé idegesek voltak - meséli Watson. - Én szeretek táncolni és nagyon élveztem a keringő oktatását. Az azonban érdekes volt, hogy Mike nem akart belőlünk tökéletes táncosokat faragni. Azt akarta, hogy a vásznon az látsszon, nem mindig tudjuk, hogy pontosan mi a következő lépés.”
„Rettenetes volt - emlékezik vissza Radcliffe. - Szüleim remek táncosok, de ez valahogy nem öröklődött tovább. Mindenki másnak három hét állt a rendelkezésére a tánclépések elsajátítása érdekében, nekem viszont, tekintve, hogy állandóan egyéb jelenetek forgatásával voltam elfoglalva, csak négy nap jutott. Ennek eredményeképpen alig kezdtem bele a táncba, máris elvétettem a lépést. Szerencsére Harrynek ebben a műfajban nem kellett tökéletesnek lennie.”
„A tánc elképesztő élmény volt - meséli Newell, aki egyébként készségesen elismeri, hogy maga sem éppen a táncparkett ördöge. - Dan minden szinten keményen dolgozott, de úgy tűnik, Isten nem parkettáncosnak teremtette. Abban a jelenetben teljes mértékben azonosul a figurával.”
A báli hangulat hamarosan lazulni kezd, és a társasági táncok helyét átveszi a szilaj rock. „Emlékszem az egyetemi évekre - meséli Newell. - Minden tanév végén volt egy sznob bál, társasági tánc, miegymás, de a végén elengedtük magunkat és remekül szórakoztunk. Ezt a hangulatot akartam felidézni a karácsonyi báljelenetben, amikor a fiatalok eleresztik a gyeplőt.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
