Bemutató

2002. december 5.

Főszereplők

	Daniel Radcliffe	- Harry Potter
	Rupert Grint	- Ron Weasley
	Emma Watson	- Hermione Granger
	Richard Harris	- Albus Dumbledore
	Maggie Smith	- Minerva McGalagony professzor
	Alan Rickman	- Perselus Piton professzor
	Kenneth Branagh	- Gilderoy Lockhart
	Tom Felton	- Draco Malfoy

Rendezte

Chris Columbus 

A film története

Az első film jól teljesített a mozipénztárakban. Tetszett a rajongóknak, tetszett J.K. Rowlingnak és a stúdiónak is, így a Titkok Kamrájánál a stáb kissé szabadabban, és nagyobb kreativitással állt neki a munkának. " Sokat számított, hogy a gyerekszínészek is lényegesen magabiztosabbak lettek. Úgy éreztem, így olyasmikbe is belevághatunk, amikbe az első résznél nem mertem volna. De élvezetesebb volt a munka azért is, mert míg az első részben szükség volt egy 45 perces felvezetésre, itt rögtön a történet közepébe vághattunk" - nyilatkozta Chris Columbus rendező. Tény, hogy bőségesen kihasználták a gyerekfilmnél rekordhosszúságú 160 perces időtartamot.

Magasabbra tették a lécet

Az eredmény: az első résznél sokkal pörgősebb, izgalmasabb, akciódúsabb film. Maga Columbus is elismerte, hogy a Titkok kamrája minden, csak nem gyerekfilm, és nem igazán ajánlott 7 éven aluli nézőknek. Chris Columbus ennek ellenére elégedett a filmmel. Eddig szinte mindenki, aki látta, azt mondja, jobban tetszett neki, mint az első rész. Ez is volt a célunk: kicsit jobb második részt készíteni, kicsit magasabbra tenni a lécet. Muszáj volt, nem adhatjuk a közönségnek kétszer teljesen ugyanazt az élményt.

A stáb főleg a vizuális effekteken akart javítani. Az első részben sokkal kevesebb idő, alig három hónap jutott rájuk, de most minden díszletet időben megépítettek, és az összes vizuális effektet tartalmazó jelenetet időben leforgatták a rendelkezésre álló nyolc-kilenc hónap során. " Különösen a kviddicsnél éreztem, hogy a figurákat másodszorra mindenképpen jobban bele kellene illesztenünk az akcióba. Azt akartam, hogy az egész gyorsabb, egy kicsit erőszakosabb és izgalmasabb legyen. Sokat javítottunk a komputeres animáción is" - nyilatkozta Columbus.

Baljós hangulat

Az sem volt véletlen, hogy sokak szerint a második film egy fokkal baljósabb hangulatú és félelmetesebb lett. A stáb speciális effektusokkal és trükkökkel oldotta ezt meg, például többször vették le a kamerát az állványról, és így a kamera folyamatosan mozgásban lehetett, izgalmasabbá téve a látványt.

Sokat könnyített még Columbus szerint, hogy angol színészekkel kellett forgatni. Rettentő profik, talán mert mindegyiküknek színházi gyökereik vannak. Itt nincs sztárszindróma, Hollywoodban kezdett csömöröm lenni a színészek allűrjeitől, mert úgy tűnt, minden az egóról szól, nem a munkáról. De Angliában újra beleszerettem a filmezésbe, visszakaptam a hitemet. Egyre jobb színészek, mert a mesterségükkel vannak elfoglalva, nem azzal, hogyan kerülhetnének minél több magazin címlapjára - véli Columbus.

Harry aktívabb

A gyerekszínészekkel is ugyanúgy könnyebb dolga volt a rendezőnek. Emma és Rupert az első részben teljesen kezdőként álltak a kamera elé, de másodjára már teljesen megszokták a filmezést. Harry, azaz Dan Radcliffe úgy véli: a hangulat is sokkal jobb volt a Titkok kamrája forgatásán.

" Az első részben Harry még csak szemlélődik, felfedezi a világot, rácsodálkozik arra, amit maga körül lát. A második könyvben viszont, ami történetesen épp a kedvencem, és ezért nagyon örülök, hogy szerepelhetek a belőle készült filmben, Harry már sokkal aktívabb, miután felfedezi, hogy Roxfortban nincs minden rendben. Veszély fenyegeti az iskolát, és Harry feladatának érzi, hogy megmentse, és minden meg is tesz ezért. A szerep is sokkal izgalmasabb, mert Harry figurája sokat fejlődött" - nyilatkozta Dan.

Így láttuk mi...

Igaza volt Chris Columbusnak: a Harry Potter és a titkok kamrája nem gyerekfilm. A folytatás, ahogy tervezték is, valóban komorabbra sikerült, és gyerek legyen a talpán, aki 160 percet végig tud ülni egy helyben. Igaz, unatkozni sem lehet a film alatt: a jelenetek sokkal élénkebbek, akciódúsabbak, izgalmasabbak, mint az első filmben.

Természetesen akárhogy ügyeskedtek, még így is a könyv az igazi. Rengeteg új dolog, tantárgy kimaradt a második filmből, és arra se fordítottak gondot, hogy visszautaljanak az előző részre - így nem tanácsos a második filmmel kezdeni Harry kalandjainak megismerését, mert egy kukkot sem fogunk érteni belőle.

Mindennek ellenére jobban odafigyeltek az apró részletekre. Az új karakterek tényleg szitne megszólalásig olyanok, ahogy képzelték az olvasók. Külön ki kell emelni a Gilderoy Lockhartot játszó ismert színészt, Kenneth Branagh-ot, aki játszi könnyedséggel alakította a playboy-tanárt, és amikor úgy fordult a cselekmény, igazán hitelesen szállt inába a bátorsága. Ügyes volt még Dobby figurája is, bár ezért a számítógép előtt ülő grafikusokat kéne dicsérni. Lucius Malfoy apja legalább olyan undok kinézetű, amilyen a fia.

Érdekes, hogy a történetnek nincs vége. A záróepizód is inkább valamilyen baljós fenyegetés a jövőre nézve, semmint lezárása a csaknem háromórás izgalmaknak. Természetesen tudatos ez a befejezés: izgulj csak otthon, amíg nem jön a következő Harry Potter mozi.