A filmet elsőként Londonban, 2001. november 4-én mutatták be.

Főszereplők

	Daniel Radcliffe	- Harry Potter
	Rupert Grint	- Ron Weasley
	Emma Watson	- Hermione Granger
	Richard Harris	- Albus Dumbledore
	Maggie Smith	- Minerva McGalagony professzor
	Alan Rickman	- Perselus Piton professzor
	Ian Hart	- Mógus professzor
	John Cleese	- Sir Nicholas De Mimsy-Porpington, azaz Félig Fejnélküli Nick
	Robbie Coltrane	- Rubeus Hagrid
	Tom Felton	- Draco Malfoy

Rendezte

Chris Columbus

A film története

Bár a Harry Potter történetek nem kifejezetten filmvászonra íródtak, senkinek nem volt egy percig sem kétsége afelől, hogy egy ilyen népszerű könyv nem kerüli el a hollywoodi producerek figyelmét.

Columbusnak megtetszett a sztori

Elsőként David Heyman hollywoodi film-menedzser figyelt fel a történetre, és rögtön a filmen kezdett gondolkodni. Heyman és Rowling, a könyv szerzője elkészítették a film terveit, ám nehéz feladat volt olyan rendezőt találni, aki valóban megragadta a könyv hangulatát. A választás végül Chris Columbusra esett, aki a Reszkessetek betörők és még számos sikeres gyerekfilm elkészítésével megmutatta, hogy a legalkalmasabb erre a feladatra.

Columbus elolvasta a könyvet, a filmrendező szemével, és szorgosan kezdte ötleteit feljegyezni. Az események azonban néhány hónap elteltével hirtelen fordulatot vettek, amikor ügynöke közölte vele, hogy nem valószínű, hogy megkapja a rendezés jogát. A Warner és Hayman ugyanis másokkal is folytattak tárgyalásokat, és egyáltalán nem volt bizonyos, hogy kit választanak.

Vad ötletek

A kérdést végül Columbus és Rowling személyes találkozója döntötte el, amikor is kiderült, hogy a megfilmesítéssel kapcsolatos elképzeléseik kitűnően összeillenek. Mint utóbb kiderült, a többi pályázó tervei jelentősen eltértek a szerzőnő és a producer elképzeléseitől. Egy rendező-jelölt például úgy kívánta átírni a történetet, hogy Harry és barátai amerikaiak, a Roxfort pedig nem más, mint a Hollywoodi Egyetem. Egy másik terv szerint az egész film számítógépes animációval készült volna, valódi szereplők nélkül.

"Nyilvánvaló volt, hogy egy esetleges rajzfilm elkedvetlenítette volna a rajongókat. Harry sorsa valódi, emberi sors, vidám, de tele van nehéz próbatételekkel és tragikummal. Nem lett volna jó viccet csinálni belőle. Ugyanakkor azonnal eldöntöttük, hogy csakis Nagy-Britanniában fogunk forgatni, kizárólag brit színészekkel. Valahogy nem lett volna őszinte dolog tipikus amerikai történetet csinálni belőle" - nyilatkozta Columbus.

Nem sokkal később az alapkoncepciónak megfelelően elkezdődött a színészek válogatása. A legnehezebb feladat Harry Potter megtalálása volt, hiszen sok esetben a főszereplőn áll vagy bukik az egész produkció sikere. A stáb olyan fiút keresett, aki őszintén rácsodálkozik az őt körülvevő világra, ugyanakkor kemény dolgokon ment keresztül, és már van élettapasztalata.

"A keresés már több hónapja zajlott, egyelőre sikertelenül. A színészválogatás vezetője teljesen kikészült, a haját tépte, és azt ordítozott. Ekkor akadt a kezembe az a videókazetta, amelynek borítóján Daniel Radcliff látható, David Copperfield szerepében. Azonnal tudtam, hogy neki kell eljátszania a szerepet" - meséli Columbus.

Harry keresése

Daniel tökéletesen megfelelt a szerepre, a szülei azonban kezdetben nem akarták megengedni, hogy elvállalja. Úgy gondolták, veszélyes lehet, és az egész család életét felforgathatja. Hosszas megbeszélések után azonban mégis beleegyeztek. A végleges döntéshez azonban szükség volt Rowling beleegyezésére is. Daniel éppen a füdőszobában tartózkodott, amikor csörgött a telefon. Fél perccel később Daniel úszott a boldogságban, és az éjszaka folyamán többször felkeltette szüleit, hogy megkérdezze tőlük, vajon valóság-e, vagy csak álmodja, hogy ő Harry Potter.

A Ron szerepét játszó Rupert Grint és a Hermionét alakító Emma Watson kiválasztása sokkal könnyebben ment, azonban csak Harry kiválasztása után döntöttek véglegesen mellettük, hiszen fontos volt, hogy Harryvel összeillő arcokat válasszanak. Grint kicsit tartott a forgatástól, mivel még soha sem játszott filmben, azonban minden úgy ment, mint a karikacsapás. Rupert kitűnően alakította Ron szerepét, mivel maga is nagycsaládban él, így jól bele tudta képzelni magát az ifjú Weasley bőrébe.

A Hermionét alakító Emma Watson már rendelkezett némi színészi tapasztalattal, azt azonban legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy őt kérik fel Hermione szerepére, aki egyébként Emma egyik kedvenc hőse. "Számtalanszor beleképzeltem magam a bőrébe, egyvalamiben azonban nagyon különbözünk: én nem vagyok osztályelső" - állítja.

A felnőtt színészek sem ódzkodtak

A gyerekek mellett a felnőtt színészek kiválasztása sem volt könnyű feladat. Elsőként a Hagridet alakító Robert Coltrane-re bukkantak rá, aki egy pillanatig sem gondolkozott azon, hogy elvállalja-e a szerepet. Állítása szerint ugyanis ellenkező esetben a fia biztosan megölte volna. Coltrane szerint Hagrid szeretetteljes figura, akinek lehet, hogy nehézségei támadnak, amikor be akar lépni egy golfklubba, a sárkányok és hasonlók megállítására azonban a legjobb ember.

A Dumledore-t játszó Richard Harris kezdetben nem akarta elvállalni a szerepet, később azonban meggondolta magát, mivel 11 éves unokája telefonon közölte vele, hogy amennyiben nem játssza el a tiszteletreméltó varázsló szerepét, soha többé nem áll szóba vele. A nagypapák szíve pedig ilyenkor elolvad, mint a vaj...

Alan Rickman, alias Perselus Piton örömmel vállalta a szerepet, mivel kiskorú rokonai szinte a levegőbe dobálták. Maggie Smith, azaz Minerva McGalagony professzor Rickmannel együtt a könyv egyre bővülő rajongótáborának tagja. Smith azonnal igent mondott, mivel a David Copperfieldben együtt játszott Radcliffel, azaz Harryvel. "Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ő kapta a szerepet"- állítja. Ian Hart ismert színész, mégis örömmel vállalta Mógus professzor, azaz a "főgonosz" szerepét. Szerinte minden történethez hozzátartozik a jó és a rossz küzdelme, akkor is, ha a gonoszt éppen ő alakítja.

Dursley-ék szerepe a legnehezebb

Richard Griffiths Harry elviselhetetlen nagybátyját, Vernon bácsit játszotta a filmben. A Petuniát alakító Shaw-hoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy a Dursley karakterek fegyvere a hétköznapiság. Ám ahhoz, hogy megértsük Vernon bácsit és családját, több, elsőre jelentéktelennek tűnő jellemvonást is észre kell vennünk. A Dursley család magában hordozza a sznobizmust, a nyárspolgári gondolkozást és a feltűnéstől való félelmet. Dursleyék kulcsszava a normalitás. Ennek tökéletes megvalósítása annyira fontos nekik, hogy észre sem veszik, hogy közben természetellenessé és abnormálissá váltak. Vernon bácsi a tekintély mintaképe akar lenni, erőltetettsége miatt azonban ellenszenves figurává válik.

A Dursley szülők Harry iránti beteges utálata két forrásból fakad: Harry varázsló, azaz olyan, aki eltér a normálistól. Másrészről Harry szebb, okosabb és rátermettebb, mint Dudley, akinek hátrányait szülei úgy kívánják ellensúlyozni, hogy mindent megadnak neki. Ez persze nem a legmegfelelőbb út, hogy Dudley megtanuljon egyedül boldogulni.

A Petuniát játszó Fiona Shaw szerint talán Dudley szerepe volt a legnehezebb az egész filmben. A 12 éves Harry Melling alakította, aki Shaw szerint napjaink egyik legtehetségesebb gyerekszínésze. "Tökéletesen bánik a testével, az arcával, a mimikával és valósággal sugárzik belőle a kreativitás. A forgatás során rengeteg ötlettel gazdagította a munkát, igazi profiként dolgozott" - állítja Shaw. Elmondása szerint Melling nagyon élvezte Dudley megformálását, csak az bántotta, hogy a nézők gyorsan megutálják majd. "Ha egyszer felismernek az utcán és paradicsommal dobálnak meg, tudni fogom, hogy jól játszottam" - meséli nevetve.

Lelkes csapat

Akármilyen ügyesek is a színészek, a produkció sikere rengeteg más embernek is köszönhető még rajtuk kívül. Roxfortot fel kellett építeni, a jelmezeket megtervezni, nem beszélve az operatőri és vágási munkákról. A díszleteket az Oscar-díjas Stuart Craig, a jelmezeket Judianna Makovsky tervezte. A jelenetek hangulata pedig John Seale operatőrnek köszönhető, aki már megszámlálhatatlan film forgatásánál bizonyította hihetetlen szakértelmét, többek között ő filmezte a Holt költők társaságát is.

Így láttuk mi...

Harry sikerfilmjéről sok mindent mondanak az emberek, azt is hallottam, hogy csak a filmforgalmazók csinálnak óriási felhajtást körülötte, valójában már minden rajongó látta és senkit sem érdekel. Előre örültem, mert imádok üres moziban filmet nézni. Ehhez képest az utolsó jegyek egyikét kaparintottam meg a második plázában, mert az elsőben már minden jegy elkelt az összes előadásra, annak ellenére, hogy a filmet óránként vetítik. A film elején láthattuk Harry szomorú sorsát és borzalmas nevelőszüleit. Tényleg nagyon visszataszítóak voltak, a film készítőinek sikerült megragadniuk a hangulatot, bár Dudley lehetett volna kövérebb is. A történet egyébként hűen követi a könyv cselekményét, a magyar szinkron pedig külön figyelmet érdemel, mivel a szöveg szóról szóra a könyvet idézi.

Technikai szempontból természetesen tökéletes az alkotás, néha megrémültem az effektektől, a helyszínek pedig tényleg fantasztikusak. A szereplőket kicsit a hollywoodi mércéhez igazították, Hermionén például nyomát sem láttam a könyvben sűrűn említett lapátfogaknak. A színészi teljesítményt inkább visszafogottnak nevezném, bár ez lehet, hogy nem a szereplők képességeinek, hanem annak köszönhető, hogy egy ilyen mítosz eljátszásakor a színész egyénisége megváltoztatná a film hangulatát. Több alig titkolt marketingfogást is láttam: Harry például Nimbusz 2000. varázsseprűn utazik.

Összességében a film nagyon jó, nagyon profi, valami mégis hiányzik belőle. Talán az is zavaró, hogy aki olvasta a könyvet, annak semmi újat nem mond, a vége pedig kiszámítottan hollywoodi, igazi műkönnyes, és jól érzékelhetően nyitva hagyja a történetet, hiszen jön a folytatás.